NE FÉLJ, CSAK HIGGY!

A mai evangélium üzenete

Lk 20,27-40

Odajárultak Jézushoz néhányan a szadduceusok közül, akik azt tartják, hogy nincs feltámadás, és megkérdezték tőle: - Mester! Mózes meghagyta nekünk: Ha valakinek meghal a testvére, és asszonyt hagy maga után, gyermeket azonban nem, akkor a testvér vegye el az özvegyet, és támasszon utódot testvérének.
Volt hét testvér. Az első megnősült, aztán meghalt utód nélkül. Az asszonyt elvette a második, aztán a harmadik, majd sorra mind a hét. De mind úgy halt meg, hogy nem maradt utód utána. Végül az asszony is meghalt. A feltámadáskor vajon kié lesz az asszony? Hisz mind a hétnek felesége volt.
Jézus ezt válaszolta nekik: - A világ fiai nősülnek és férjhez mennek. Akik pedig méltók rá, hogy eljussanak a másik világba és a halálból való feltámadásra, nem nősülnek, s nem is mennek férjhez. Hiszen már meg se halhatnak többé, mert az angyalokhoz hasonlítanak, és az Istennek a fiai, mert feltámadtak.
Arról, hogy a halottak feltámadnak, már Mózes is beszélt a csipkebokorról szóló részben, ahol az Urat Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákob Istenének nevezi. Isten azonban nem a holtaké, hanem az élőké, hiszen mindenki érte él.
Erre néhány írástudó megjegyezte: - Mester, helyesen válaszoltál. Nem is mertek többé tőle semmit sem kérdezni.

Ő ott is lát életet, ahol te már csak hamut

„Isten nem a holtak Istene, hanem az élőké.”

Mindannyiunknak van tapasztalata arról,
mit jelent az, amikor azt érezzük:
meghalt bennünk valami.
– Egy rég feladott álom vagy tehetség,
– egy megfáradt, kiégett, fásult lelkiállapot,
– vagy egy imádság, amit már el is felejtettünk,
mert évekig nem történt semmi.

Ha most azon gondolkodsz:
„ami elfogyott, az nincs;
ami fáj, az úgy marad;
amit elveszítettem, az végleg odavan”
,
akkor Isten ma azt mondja neked:
„Én az élők Istene vagyok.
Ott is látok életet, ahol te már csak hamut.”

Ha valaki az „élők Istenéhez” tartozik,
annak az élete nem lezárt szakasz.
Ha egyszer kapcsolatba léptél Vele,
Ő soha többé nem enged el.
Ha egyszer a neveden szólított,
az számára örök érvényű kötődést jelent.

Nála nem a veszteség
vagy a hiány logikája érvényesül.
Az Ő világában nincs olyan,
hogy „kevés”, vagy „elfogy, amit adok”.
A szeretet nem fogy el.
A kegyelem sem.

Istent nem az érdekli,
amit elrontottál, vagy ami elmúlt.
Őt az érdekli, mi van benned most.
Mi az, ami növekedni, virágozni,
lélegezni akar a szívedben.

Ő a feltámadás Istene.
Nem csak „majd”, hanem a jelenben is.
Az Ő jelenlétében nem a hiány
és nem a lezártság törvénye érvényesül.
Hanem minden életre kel.

Merj ebben a bizalomban élni —
teljes szívvel, örömmel, hibázva és újrakezdve.