NE FÉLJ, CSAK HIGGY!

A mai evangélium üzenete

Ebben a példázatban van egy nagyon erős,
sőt kissé nyugtalanító felismerés.

Nem minden visszautasítás hangzik úgy,
hogy „nem akarom Istent”.
Van, amelyik úgy hangzik:
„most nem érek rá”.

A meghívottak nem ellenségesek.
Nem a meghívás ellen tiltakoznak,
hanem a saját életük elsőbbségét védik.
Föld, munka, család, emberi kapcsolatok —
ezek mind fontosak és önmagukban jó dolgok.

Csak akkor van baj, ha Isten elé kerülnek.
Ez persze nagyon emberi.
Éppen ezért érdemes ébernek lennünk.

Lehet, hogy úgy gondolom:
már biztos helyem van Isten országában.
Csakhogy Jézus nem hagyja,
hogy kényelmesen elhelyezkedjek
a meghívottak között.

Mert nekem szegezi a kérdést:
„Hajlandó vagy-e megszakítani
a saját terveidet,
ha én valami másra hívlak?”

A kérdés tehát nem pusztán az,
hogy van-e időm Istenre.
Hanem inkább az:
mennyire vagyok szabad
– a terveimtől,
– az időbeosztásomtól,
– vagy attól, amit magamnak építettem fel?

Mert lehet szeretni a hit gondolatát,
a mennyország reményét,
a szép evangéliumi igazságokat —
és közben ellenállni annak,
amit Isten ma kér tőlem.

A gazda nem mondja le a lakomát.
A ház akkor is megtelik,
ha valaki nemet mond.
Csak éppen mások ülnek ott.

Isten szeretete nem szorul rá arra,
hogy az ember elfogadja.
De az ember elszalaszthat valamit,
amit Isten neki készített.

Ez a példabeszéd
nem akarja elvenni a reményt.
De nem is engedi, hogy a meghívást
a végtelenségig halogassuk.

Ha egyetlen gondolatban kellene
összefoglalnom, mit üzenhet neked
ez az evangélium, ezt mondanám:
Amikor Isten másra hív,
mint amit elterveztél,
ne ragaszkodj annyira a saját terveidhez.
Maradjon benned szabadság,
hogy el tudd fogadni a hívását.

Isten nem egy újabb feladatot kínál neked.
Hanem közösséget önmagával.