NE FÉLJ, CSAK HIGGY!

A mai evangélium üzenete

Ez az ige mély, fájdalmas
és mégis tele van szeretettel —
pont, mint egy szív,
ami már túl sok mindent látott,
de még mindig szeretni akar.

Jézus szinte megremeg a fájdalomtól,
amit Jeruzsálem miatt érez.
Nem a saját sorsa miatt aggódik,
hanem azokért, akik elutasítják Őt.

Tudja, hogy Heródes
meg akarja öletni.
Tudja, hogy Jeruzsálem — a „szent város” —
el fogja utasítani Őt.
De nem hátrál meg.
Mert a szeretet nem menekül,
hanem átmegy a szenvedésen,
és még azzal is életet teremt.

„Hányszor akartam egybegyűjteni fiaidat,
mint tyúk a csibéit…”
Ebben a mondatban benne van Isten
minden anyai gyengédsége.
„Istennek anyai méhe van” –
mondják az egyházatyák.
Úgy érez irántunk, mint egy édesanya,
aki boldog, ha megmozdul a méhe
amikor a gyermekét hordozza.

Isten akkor is szeret,
amikor minden oka megvan rá,
hogy ne tegye.
A szeretet nála nem hangulat
vagy viszonzás kérdése.
Szeret — akkor is,
amikor az ember fél,
bezárul, vagy ellene fordul.

Isten nem hátrál meg akkor sem, ha te félsz.
Nem fordul el akkor sem, ha eltávolodsz.
Nem fárad bele abba sem,
ha századszor kell újrakezdeni veled.

Ez a fajta szeretet nem gyenge,
nem is bizonytalan.
Nem múló hangulat,
hanem rendíthetetlen erő.

Isten nem mond le senkiről.
Nem riad vissza a távolságtól,
az elfordulástól, a dacos csendtől sem.

Isten szíve nem fárad el.
Ő az, aki a szárnyait tágra nyitva
várja a csibéit —
még azokat is, akik „elszaladtak”.

A szeretet, ami nem adja fel —
ez Isten természete.
Ma ezt a reményt vihetjük tovább
a szívünkben azok felé,
akik most még csak „a messziről figyelők”,
vagy az „elszaladtak” közé tartoznak.

Képzeld el, milyen lesz,
amikor Isten majd ezt mondja nekik:
„Annyiszor akartalak védeni,
takarni, pihentetni…
de te mindig siettél tovább.
Most csak gyere ide, a szárnyaim alá.
A világ hadd zúgjon odakint.”