NE FÉLJ, CSAK HIGGY!

A mai evangélium üzenete

Mt 25,31-46

Amikor eljön dicsőségében az Emberfia, és vele minden angyal, helyet foglal fönséges trónján. Elébe gyűlnek mind a nemzetek, ő pedig különválasztja őket egymástól, ahogy a pásztor különválasztja a juhokat a kosoktól. A juhokat jobbjára állítja, a kosokat pedig baljára.
Aztán így szól a király a jobbján állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot! Éhes voltam, és adtatok ennem. Szomjas voltam, és adtatok innom. Idegen voltam, és befogadtatok. Nem volt ruhám, és felruháztatok. Beteg voltam, és meglátogattatok. Börtönben voltam, és fölkerestetek.
Erre megkérdezik az igazak: Uram, mikor láttunk éhesen, hogy enned adtunk volna, vagy szomjasan, hogy innod adtunk volna? Mikor láttunk idegenként, hogy befogadtunk volna? Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy meglátogathattunk volna?
A király így felel: Bizony mondom nektek, amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek.
Ezután a balján állókhoz is szól: Távozzatok színem elől, ti átkozottak, az örök tűzre, amely az ördögnek és angyalainak készült. Mert éhes voltam, s nem adtatok ennem. Szomjas voltam, s nem adtatok innom. Idegen voltam, s nem fogadtatok be. Nem volt ruhám, s nem ruháztatok fel. Beteg és fogoly voltam, s nem jöttetek el meglátogatni.
Ekkor ezek is megkérdezik: Uram, mikor láttunk éhesen vagy szomjasan, idegenként vagy ruhátlanul, betegen vagy börtönben, s nem voltunk szolgálatodra?
Erre majd ezt feleli: Bizony mondom nektek, amit a legkisebbek valamelyikével nem tettetek, velem nem tettétek. Ezek örök büntetésre mennek, az igazak meg örök életre.

A veled szenvedő Isten

„Éhes voltam, és adtatok ennem. Szomjas voltam, és adtatok innom. Idegen voltam, és befogadtatok. Nem volt ruhám, és felruháztatok… Amit a legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek.”

Ez egy igazán izgalmas evangélium!
Ha Isten arcát keressük ebben a történetben,
akkor egészen megdöbbentő,
gyönyörű istenkép rajzolódik ki előttünk.

Milyen az az Isten,
aki Jézus szavaiból elénk lép?

Gyakran úgy képzeljük el Istent,
mint aki a maga tökéletességéből tekint le
a tökéletlen világra.
Irgalmas, együttérző, segítő Istenként.

Kialakulhat bennünk egyfajta kép arról,
hogy Isten elsősorban a tiszta, rendezett,
szép és emelkedett dolgokban van jelen.

Ebből a történetből viszont az derül ki,
hogy Ő olyan Isten,
aki nem felülről sajnálja a szenvedőt,
hanem vele együtt fázik, éhezik és magányos.

Ezt az Istent szeretném ma veled szemlélni.

Mit vált ki Istenből az,
amikor téged, akit szeret,
kicsinek, gyengének, esendőnek
és kiszolgáltatottnak lát?

Odafordul hozzád.
A dicsőséges Király nem valami
elérhetetlen trónon ül,
hanem beköltözik melléd —
önmagát helyezi a te helyzetedbe.

A mindenható Isten nem attól mindenható,
hogy semmi sem érintheti meg.
Hanem attól sem válik kisebbé,
hogy közel engedi magához a fájdalmadat.

Amikor te szenvedsz,
Isten nem egy távoli megfigyelő,
aki sajnálattal konstatálja,
hogy valami rossz történt veled.
Nem akarja kívül tartani magát
azon, amin te keresztülmész.
Veled együtt éli át.
Nem a szükség kényszeríti erre.
A szeretete indítja.